Ismét kapott a Dorka egy szülinapi meghívót. Már könnyen, gond nélkül  elment egyedül a buliba. Már nem is volt téma nála, hogy menjen vagy sem a Lili nélkül.

A Lilinek nagyon rosszul esett, hogy ismét a Dorkát hívták, őt meg még mindig senki. Most is ügyesen viselkedett, de mikor a Dorka bement, mi pedig visszaültünk a kocsiba, akkor elsírta magát. Annyira sajnáltam. Próbáltam vigasztalni, mondtam neki most azt csináljuk, amit ő szeretne. Hazamenni nem akartam, mert messze voltunk onnét, az eső pedig zuhogott, így a lehetőségek korlátozódtak, hogy hol töltsük el a következő 1,5 órát.

Nagyon szeret lakberendezési boltba menni a Lili, imádja nézegetni a bútorokat, kipróbálni őket, eljátszani a gondolattal milyen lenne a saját szobájában. Így bementünk egy ilyen boltba. Most a konyhákat akarta végignézni, ott sétálgattunk, kipróbáltuk az összes forgószéket, leültük az összes konyhába, „megebédeltünk” úgy, ő szolgált ki a kiállított edényekkel. Gyorsan el is telt a másfél óra, indulhattunk a Dorkáért. Mikor odaértünk épp táncoltak a gyerekek. Megkérdezte, hogy bemehet-e, mondtam persze, gyorsan vegye le a cipőjét fusson be. Evett pár szelet sütit is, így végül ő is részt vehetett egy kis időre a buliban. Ez látszott, hogy jólesett neki.

Ami még jobban esett neki az az, hogy a Dorka nekiajándékozta azt a kis játékot, amit a buliban kapott.

Míg a cipőjüket vették a csajok, a Dorka mesélte, hogy a bulin volt egy játék, ahol nyeremény is volt. Ő egy gyöngyfűző szettet kapott, amit most a Lilinek ajándékoz, mert ő szeret ilyennel játszani.

Olyan aranyosak voltak. Úgy örültem neki én is, mint a Lili.
Már nagyon várom, hogy legyen végre olyan buli is, ahol a Lilit hívják meg.