Második nap délután azzal fogadott a tanító néni, hogy elég csúnyán összevesztek a lányok az egyik szünetben.  Elmondása szerint ő mire odaért nem lehetett eldönteni ki kezdte a veszekedést. Mindkettőt beküldte megmosakodni. Ez így rendjén is volt.

Megkérdeztem a lányokat mi történt.

Folyamatosan a nyakamon van, meg akar ölelgetni. Egyszer megöleltem és kértem, hogy hagyjon békén. Erre a karkötőmet beledobta a tóba (a suli udvarán van egy kb. 1,5m átmérőjű, 30cm mély víz, inkább pocsolya). Megpróbáltam megkeresni, erre belelökött a vízbe. Kezem, lában vizes lett, mindenki rajtam nevetett. Olyan mérges voltam.

Annyira hiányzott a Lili, meg akartam ölelgetni, de nem hagyta. Elvettem a karkötőjét és mérgemben beledobtam a vízbe.

Elbeszélgettem a Dorkával, hogy elhiszem, hogy hiányzik a tesó, de anya, apa is elmegy dolgozni, elválunk egymástól, de délután találkozunk. Ezt már megszoktad, ez már természetes, ugyan ilyen lesz a tesóval is. Felhoztam más testvérpárok példáját is. Hogy a Marci testvére is a suliba jár, de másik osztálya. Ez is ugyan olyan természetes, mindenki végzi a maga kis dolgát és otthon találkoznak.

Nagyon dühös lett rám a Dorka, hogy én nem értem meg, hogy neki akkor is hiányzik a Lili. Végül olyan kompromisszumra jutottunk (a Lilivel egyeztetve), hogy legközelebb a szünetben odamehet a Lilihez, egyszer megöleli, és szépen hagyják egymást játszani. Ebbe mindketten belementek. Másnap így is történt, az ebédlőben is egyszer megölelték egymást, és ennyi. Ezzel elvoltak mindketten. Most már egy hét eltelt, de max. napi egy ölelés van már csak.