Az előző bejegyzésben már említettem, hogy a lányok maguknak választanak ruhát, de csak úgy, ha aznap megvesszük mindkettőjüknek, amit szeretne. Egészen idáig sikerült is tartani magunkat ehhez. A mostani csizmavásárlás ilyen szempontból rendhagyó volt. Rá is fáztunk! Történt ugyanis, hogy a Lili talált csizmát, ami neki is tetszett és nekem is megfelelt bizonyos szempontokat figyelembe véve. A Dorka kitalálta, hogy neki márpedig akkor is magas sarkú csizma kell. Ezt természetesen nem engedtem, felsorakoztattam elé sok csizmát is, de egyik sem felelt meg neki, csak durcásan keresztbe fonta a kezét, rá sem nézett egyikre sem.  A Lilinek viszont nagyon tetszett, amit kiválasztott. Hát most mit csináljuk? A Lili kérte, hogy vigyük el az övét. Oké, az övét megvettük, a Dorka csizma nélkül jött haza. Pár nappal később visszamentünk a boltba, addigra lehiggadt a Dorka, megbeszéltük, hogy nem választhat magas sarkú cipőt. De mire visszaértünk a boltba újabb modellek érkeztek. Ezek között talált is magának megfelelőt. Igen ám, de a Lilinek is ez a csizma tetszett jobban, de neki ugyebár már vettünk csizmát. Egész este állt a bál otthon, borzasztóan összevesztek a csizmák miatt. Másnap megpróbáltam kicserélni a Lili csizmáját is, de abban a méretben már nem volt másik (gondolom sokatoknak ismerős helyzet). Elmeséltem a Lilinek, hogy tettem egy próbát, hogy kicseréljem, de nem volt. Tehát ha ugyanakkor választott volna ő is, akkor sem sikerült volna ugyanolyat venni. Másnap mindketten csizmába mentek a suliba, egy kicsit még háborgott a Lili, de most már szerencsére ez nem téma.