A szociológusok sokszor hívják segítségük az ikreket a kutatásaik során. A genetikájuk megegyezik, a környezeti tényezők, életkoruk ugyanaz,  ennek ellenére mégis vannak különbségek a viselkedésükben. Vagyon ez miért van?

A Montreali Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy a hisztiért a gének is felelősek vajon vagy csak neveltetés kérdése. Egypetéjű és kétpetéjű ikrek szülei segítségével mérték fel a gyermekeik viselkedését, környezetét és genetikai jellemzőit.

„A gének és a környezet elemzésével felfedeztük, hogy a korai genetikai tényezők döntően befolyásolják a fejlődést, nagyrészt magyarázatot adnak az erőszakos viselkedés fennmaradására és megváltozására” – mondta Eric Lacourse, a kutatás vezetője.

Mindez persze nem ad egyértelműen felmentést a hiszti alól, ugyanis ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne a viselkedésen változtatni a megfelelő nevelési módszerekkel. Lacourse szerint a genetikai tényezők kölcsönhatásban állnak a környezeti okokkal, tehát a szülők kezelni tudják a gyermeki agressziót.

A kutatók elmélete szerint az erőszakos viselkedést leginkább a környezet és a média által közvetített agresszív minták váltják ki.

A megfigyelések során kiderült, hogy az erőszakos viselkedés már a csecsemőkorban kezdődik, és csúcspontját 2-4 éves kor között éri el kisgyermekkorban.

Nemcsak a gyermekkort, hanem az egész életet vizsgálták, így kimutatták, hogy idővel a környezeti hatások kiegyenlítődnek, és végül körülbelül 50 százalékban írható a számlájukra az agresszivitás. Lacourse szerint nagyon oda kell figyelni, hogy ne adjunk erőszakos válaszreakciót a kisgyermek agresszivitására, mert ez a későbbiekben krónikus fizikai agresszió kialakulásához is vezethet.